2016. február 29.

...ahol a kurta farkú malac túr...

A malackák nem sokáig voltak megszeppenve, igen hamar feltalálták magukat nálunk. 


Az első héten a szomszéd kutyái (itt erősen visszafogtam magam, hogy jelzőket ne használjak) átugrották a kerítést, és megtámadták a malackákat. A kis emse jobb hátsó combja úgy megsérült, hogy még látni is fájt.
Majd egy arasznyi hosszú két centi mély hasadást ejtett rajta az egyik eb. ( A szomszéd azóta sem csinálja meg a kerítését. ) 

A villanypásztor még nem készült el, de az sem véd meg sajnos  a kutyáktól, mert magasugró bajnoknak nevelte őket a szomszéd, más egyebet nem igazán sikerült beléjük nevelni....

Szerencsére a  malacka mintha vasból volna, nagyon gyorsan meggyógyult, és azóta is folyton a rosszalkodáson töri a fejét, a tesójával együtt.

Rájöttek, hogy a malackifutó nem elég nagy a számukra, és addig ügyeskedtek, amíg a veteményesbe ki nem szöktek, és ott mélyszántásba nem kezdtek. Feltúrták az egészet, minden négyzetcentimétert. Hát most ki van gazolva.....így még sose volt...

kigazolva


... aztán rájöttek, hogy ha a kertkaput eléggé intenzíven rázzák, akkor a virágoskertet is birtokba vehetik. Nem sokat teketóriáztak.



A hinta és a fűzfa alatt is fű nőt valaha...


Be kellett látnunk, hogy a villanypásztor felszerelése égetővé vállt, és most már tényleg rá is mozdultunk a témára.

Szeretném, ha a  malacok által felszántott háborús övezet végre veteményessé változna újra. Igaz, ahhoz az esőnek is el kellene állnia, mert napok óta csak esik és esik....




2016. január 28.

Malackodom

A kecske kifutó jóideje üresen áll, a gaz már akkora ott, hogy nem merem kiengedni a gyerekeket oda, mert elvesznének...

Azuramnak támadt egy ötlete: nem kell oda fűnyíró- amúgy sem bírna már el azzal a dzsungellel - vegyünk inkább malackát...logikus...

Emésztettem a gondolatot napokig, mert én férfiasan bevallom félek a disznótól.. nincs okom rá, sosem bántott, mégis félek...

Nem félek azonban a szalonnától, meg a kolbásztól, a töpörtyűtől, úgyhogy szépen lassan egyre  napsugarasabbá vált a gondolat, hogy malacunk lesz...

Tőlem elvárható módon rácuppantam a netre, és faltam az információt a témában. Rá kellett jönnöm, hogy a sertésnek rengeteg fajtája van. Letettem a voksomat a mangalica-duroc keveréke mellett, mert azt már az elején tudtam, hogy csak szabad tartásban akarok malacot tartani. Ez a keverék - sok más előnye mellett - ennek nagyon megfelel.

Hírdetések.... természetesen a közelemben egyetlen egy ilyen malacka nem jött világra. Kétszáz kilométerre arrébb viszont annál több. Azuram meg sem lepődött azon, hogy megint a fél országot át kell utazzuk egy állatkáért. Nem is egyért, mindjárt kettő kell belőle, mert a disznó társas lény.

Országjáró malackáinkért végül 4 órát utaztunk (csak oda majd vissza ugyanennyit), mert az anyatermészet tréfából hóesést rendelt, és az hókotrókat eltüntette... lassan mentünk, de megérkeztünk végül.

Megnézhettük az egész malac famíliát. A szőke mangalica mama és a duroc papa látványa .... hááááát félelmetes volt.... a kan akkora  mint egy kisebb tehén.... három sor villanypásztor választott el tőle... kevésnek éreztem... békésen dagonyáztak a kismalacokkal. A látvány idilli volt, csak némi naplemente és muzsikaszó hiányzott...


Eredetileg két herélt fiúcskát (ártányt) szándékoztunk vásárolni, de az eladó rábeszélt egy kis csajra is.(emse) hátha tenyészteni volna kedvünk....hát  elgondolkodtam...

Sok jó tanáccsal a fejünkben, és egy teherautónyi  takarmánnyal és szalmával - amit a szomszédos faluban sikerült vennünk - , na meg két malackával vidáman hajtottunk haza....





malackák
Aztán a  kecske ól disznóóllá változott. A két kis  jószág birtokba vette, és igen hamar megbarátkoztak a hellyel, mert inni és enni kezdtek.Érzékeny búcsút vettünk és elmentünk aludni.

Azóta eltelt pár nap, és rendíthetetlenül barátkozom velük. Vakargatom a hátukat... illetve vakargatnám, mert a kis emse igen barátságtalan velem. Bezzeg a kis ártány azonnal hanyatt dobja magát, és élvezi a törődést, ami a húgának nem tetszik annyira, el akarja lökdösni a kezem a testvéréről... de ha megyek ki hozzájuk, már jönnek az ajtóhoz....

...jól van némi szárazkenyérrel haverkodom, ami úgy látszik be is jön náluk.

Hétvégén felszereljük a villanypásztort a kifutó köré, és kiengedjük őket a szép januári tavaszba. Hagy túrjanak, dagonyázzanak kedvükre...