2016. február 29.

...ahol a kurta farkú malac túr...

A malackák nem sokáig voltak megszeppenve, igen hamar feltalálták magukat nálunk. 


Az első héten a szomszéd kutyái (itt erősen visszafogtam magam, hogy jelzőket ne használjak) átugrották a kerítést, és megtámadták a malackákat. A kis emse jobb hátsó combja úgy megsérült, hogy még látni is fájt.
Majd egy arasznyi hosszú két centi mély hasadást ejtett rajta az egyik eb. ( A szomszéd azóta sem csinálja meg a kerítését. ) 

A villanypásztor még nem készült el, de az sem véd meg sajnos  a kutyáktól, mert magasugró bajnoknak nevelte őket a szomszéd, más egyebet nem igazán sikerült beléjük nevelni....

Szerencsére a  malacka mintha vasból volna, nagyon gyorsan meggyógyult, és azóta is folyton a rosszalkodáson töri a fejét, a tesójával együtt.

Rájöttek, hogy a malackifutó nem elég nagy a számukra, és addig ügyeskedtek, amíg a veteményesbe ki nem szöktek, és ott mélyszántásba nem kezdtek. Feltúrták az egészet, minden négyzetcentimétert. Hát most ki van gazolva.....így még sose volt...

kigazolva


... aztán rájöttek, hogy ha a kertkaput eléggé intenzíven rázzák, akkor a virágoskertet is birtokba vehetik. Nem sokat teketóriáztak.



A hinta és a fűzfa alatt is fű nőt valaha...


Be kellett látnunk, hogy a villanypásztor felszerelése égetővé vállt, és most már tényleg rá is mozdultunk a témára.

Szeretném, ha a  malacok által felszántott háborús övezet végre veteményessé változna újra. Igaz, ahhoz az esőnek is el kellene állnia, mert napok óta csak esik és esik....




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

....szerinted?